Érdekes és kétarcú meccsen vagyunk túl. Külön taktikával készültünk erre a találkozóra, tudván hogy az ellenfél a támadásait elsősorban a pálya tengelyében erőlteti. A mérkőzés után is azt éreztem, de a felvétel alapján is azt gondolom, hogy a taktika megfelelő volt hiszen felállt védekezésből 13!!! labdaszerzésünk volt, ami után mi birtokba is tudtuk venni a labdát. Az ellenfél 12 íveléssel próbálkozott, amiből egyszer!!! tudták csak birtokolni a labdát és háromszor jutottak el beadásig!!! Tehát nagyjából a várt forgatókönyv szerint zajlott a játék. A labdabirtoklásunk nem volt igazán magabiztos, nem tudtuk elég hosszan birtokolni a labdát, mert sok volt a technikai hiba, igaz a körülmények sem voltak ideálisak, de 1-2 gyorsan vezetett akcióból tudtunk helyzetet kialakítani.  A vezetést is megszereztük egy kis szerencsével, de gyorsan el is tékozoltuk az előnyünket, mert kritikus pillanatban lankadt a koncentrációnk. A második találatunk már nem a véletlen műve volt, hanem egy rögzített szituáció után egy szép egyéni teljesítmény végeredménye. De ennek sem örülhettünk sokáig, mert szerintem az idény legpechesebb gólját szoptuk be... de ez a játék már csak ilyen... A félidőben a mutatott játék alapján vezetést érdemeltünk volna, de a döntetlen miatt sem volt okunk idegeskedni.

Majd jött a második félidő, amiben a csapat egy olyan arcát mutatta meg, amit talán csak az Issimo ellen ebben a félévben. A Káposztás a szünet után átállt 3 támadós rendszerre, amit képtelenek voltunk kezelni. Ez elsősorban az én felelőségem, hiszen erre nem készítettem fel a csapatot, és olyan tananyagból nem lehet dogát íratni, amit órán nem tanítottál... Elkövettünk azonban olyan védekezési hibákat is, ami nem a 3 támadós rendszernek volt köszönhető, és a harmadik kapott gólt is ilyenek előzték meg. Ilyen hibákat viszont a jövőben nem követhetünk el! Labdabirtoklásban is súlytalanik voltunk a félidő ezen periódusában, nagyon sok volt az átadási hiba, és nem találtuk meg labdával a csatárokat, sokszor íveltük el a labdát céltalanul ahelyett, hogy játékkal próbáltuk volna eljutni a 16”-ig, vagy a szélekre kijátszani a labdát. A bekapott gól után még kaptunk egy sanszot az ellenféltől, hiszen visszaálltak 2 támadóra és visszább húzódtak a saját térfelükre, így átvehettük a játék irányítását, de nagyon kapkodóvá vált a játékunk, túl hamar akartunk eljutni a támadó harmadba, ezért rengeteg hiba csúszott a játékunkba. Az indításaink és az a pár beadásunk is mind pontatlan volt, nem tudtunk veszélyes szituációt teremteni az ellenfél kapuja előtt, így elmaradt az egyenlítés.

Mondhatjuk, hogy nem volt szerencsénk és a döntetlen reálisabb eredmény lett volna, de az a csapat, akinek ennyire visszaesik a teljesítménye a második félidőre, az a megérdemelt 1 pontját is elveszíti még a IV. osztályban is...

Azonban ez csak 45 perc volt a 14 mérkőzésből, és inkább az volt a jellemző ebben a szezonban, hogy szervezett, egységes csapatként küzdöttünk a meccseken. És ami legalább ennyire fontos, hogy elindultunk együtt egy úton, aminek az elő lépését sikeresen megtettük, mert megtanultuk egy olyan védekezési rendszer alapjait, amivel elértük azt, hogy a második legkevesebb gólt kaptuk ebben a félévben!!! És erre egytől-egyig büszke lehet mindenki, mert ez csapat munka, a csapat védekezik már, mint egy egység, és nem a „védők hátul” J Mindenki kivette belőle a részét a kapusoktól a csatárokig!

A téli felkészülés alatt és a tavaszi szezonban együtt megtesszük a következő nagy lépést is, és még jobbak leszünk, és elverjük azokat a csapatokat is, akiket most nem tudtunk!!!

Itt szeretném megköszönni mindenkinek, hogy a sok hibám ellenére megbíztok bennem (vagy csak elfogadjátok, amit mondok) jöttök, csináljátok, beleteszitek a munkát, hogy együtt fejlődhessünk és lehessünk jobbak hétről hétre. Mert ez a siker záloga, hogy van egy közös célunk, és megteszünk érte minden tőlünk telhetőt, hogy elérjük. Ehhez néha bizony ki kell mozdulni a komfortzónánkból, de végül higgyétek el, hogy kifizetődik!!!

Hajrá Spari!!!